Menü Bezárás

Bemutatkozom

Mint a magyar népi, illetve különböző korszakok és népek motívumkincseiből inspirálódó, azokat saját, karakteres stílussal ötvöző alkotó kívánok bemutatkozni.

Fodor Júlia vagyok.

Már gyermekkorom meghatározó része volt a különböző hagyományos technikák megismerése, ezáltal a népi kultúra és az azt övező világ észrevétlen ivódott belém. Édesanyám óvónőként számtalan tevékenységgel ismertetett meg. Édesapám rajztanár, igaz, kifejezetten ilyen irányú „képzésben” otthon nem vettem részt. Ő a természet szeretetére és óvására való érzékenységemet alakította minden mozdulatával. Ennek is köszönhető, hogy természetvédelmi mérnökként végeztem Sopronban.

Ott, ahol kezdetét vette az a fajta képi megnyilvánulás, mely a mai napig tart. 2007-ben ugyanis egy személyes ajándékot készítettem el akkori udvarlómnak, aki azóta már a férjem és három gyermekünk apja.

Az ajándék egy saját gyártású kis képkeret volt, melyet tollal díszítettem ki. Olyannyira megtetszett a különböző színes tollakkal való alkotás, hogy egyszerűen nem tudtam megállni. S nem is akartam.

Mintha egy rég szunnyadó magocska szökkent volna szárba és tört volna minden erejével az ég felé, úgy gyarapodtak kezem alatt a művek. Egyelőre mind papírra. Ezekből állt össze első kiállításom is 2008-ban Sopronban.

Eközben kísérletezni kezdtem, hogy milyen más anyag lehet alkalmas ezeknek a motívumoknak a „hordozására”. Kerámiaképeket készítettem, amikre karcolással kerültek fel a minták. Ezzel azonban első gyermekem születése után felhagytam.

Dolgoztam aztán fára, vászonra, majd ezt bővítettem a digitális rajzolással. Utóbbi esetében, annak ellenére, hogy valós fizikai anyagra készülnek a művek, hamar megszoktam és megszerettem az ilyen jellegű alkotást.

Tudnotok kell, hogy nagyon szeretek néptàncolni.
Ez egy olyan kikapcsolódás szàmomra, ami kimozdít a hétköznapok mozgalmas monotonitàsàból.
Amikor csak magam lépek ki a küszöbön, egyedül, csalàd nélkül.
Ez feltölt testileg lelkileg.
 
Elvaràzsol ez a világa a zenéknek, a mozgàsoknak és az egész hozzàkapcsolódó kultúra.
A viseletek sokszínűsége, a népszokások mélyen gyökerező ősisége.
Ezt a sokszínűséget, ezeket a tàncokat akarom megfesteni nektek. Megfesteni tàncos lelkem színes tükörképét.
Megmutatni ősi örökségünk mozdulatokban őrzött üzenetét, a viseletek tarka vilàgàt.
 
Furcsa lehet így elsőre, hogy megfestek egy tàncot, egy hagyomànyt a sajàt stílusomban.
Hogy àtdolgozva élményeimet, képpé “gyúrva” tàrom elétek.
 
De ràjöttem, ez a kettő együtt van bennem összefonódva. S most màr nem akarom szétvàlasztani.
Mert be kell vallanom, eddig kicsit két szék között éreztem magam. Mondvàn, aki népit keres, annak ez nem az. Aki nem népit keres, annak meg túl az.
 
Az biztos, hogy ez a stílus rengeteg koràbbi emlékemből, élményemből àllt össze, amikről mindenképp mesélek majd.
2021 tàncos szempontból nagyon intenzív ősze egyik utolsó eseményén hangzott el egy mondat, ami annyira megtalàlt és felnyitotta a szemem, hogy ott azonnal éreztem, te jó ég ezt akarom.
 
Ezt kell mindenkinek megmutatni. Megmutatni a szavakba önthetetlent. Az érzést, amit tànc közben él meg az ember.