A tollal papírra való szabadkézi rajzolás egy teljesen új, ám nagyszerű elfoglaltságot hozott életembe.
Nem beszélve arról, hogy magam előtt is eddig titkos és nem ismert formák, világok szabadultak el és pihentek meg a papíron.
Igyekeztem mindenféle színvariációkat kipróbálni. Szerettem játszani a kontrasztokkal.
Hamar kiderült magam előtt, hogy szimmetriára törekvőek a rajzaim, melyeket mindig középen lent kezdek meg és ebből növekedik ki a teljes fantáziarajz. Mert ezek fantáziarajzok. Nem másolom őket, sőt nem is rajzolom elő. Ahogy jön, úgy kerül papírra.
Ezek a tollrajzok nagy többségben egy színnel készültek.
Mivel kísérletezni is szoktam, volt, hogy tudatosan nem középen, lent kezdtem neki az alkotásnak, sőt kifejezetten húztam egy határvonalat, hogy megtörjem a szimmetriatengelyeket.
Hogy mennyire sikerült, döntsd el te.
A rajzolást a hullámvonal megrajzolása után bal alul a sarokban kezdtem és úgy haladtam vele szembe a jobb felső sarokból. Különleges volt megrajzolni.
Műveim ornamentikusak, mondhatni nonfiguratívak. Érdekes élmény volt, amikor a Pinterest a képeimhez hasonlatos táblákként arab párnákat mutatott figyelmembe.
Egyetlen egy rajzom van, ami telis tele van madarakkal.
Összességében elmondhatom, hogy a mai napig szeretek csak úgy egy tollal, vagy ceruzával egy szál papírra alkotni.
De mindig hajtott a vágy, hogy más és más felületeken, anyagokon is megjelenjenek munkáim. De ez már egy másik történet.
Honnan indult ez az egész történet, mi volt a szikra? Erről írtam egy korábbi bejegyzésemben.